Aki engem szült

A nagy dolgok rajtam keresztül néztek,

talán mindig rosszkor voltam jó helyen,

megszületnem is máskor kellett volna,

hétfő hajnal négy tájt csak a bú terem.

Vér és borgőz szagát itta be testem,

az orvost is rossz időben zavartam,

aztán bába vágta a köldökzsinórt,

s anyatejet is más anyjától kaptam.

Aki engem szült, magára hagyottan,

megpecsételte az örök fájdalom,

Istenem, bár csak választhattam volna,

hogy világra jöjjek-e ily bús napon.

Idegen szemek sietősen néztek,

pupillájuk felém tágra nem nyitott,

mindenkinek csak a terhére lettem,

közönyből nekem így korán sok jutott.

Rég kinőttem a csecsemő osztályról,

de nem anyám volt, ki végül elhozott,

mama fogott fel, az a drága asszony,

életet adómnak csak a könny jutott.

Hogy is lehetne mindent meghálálnom,

életért hozott szenvedés nincs nagyobb,

csak egy vagyok millió gyermek közül,

de Te anya, anyák közt vagy legnagyobb.

2012. 05. 01.

Oldal: Család, otthon
Versek és prózák - © 2008 - 2024 - amoriana-versei.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat