Rád-ébredés

Az álmaim olykor túlcsordulnak rajtam,
kifutnak, ahogy a tej fut ki a lángon,
és a szívem akkor oly hevesen nyargal,
levegőért kapva ülök fel az ágyon.

Képzeletem veled olyan helyeken jár,
amik tán léteznek, vagy tán sosem voltak,
az agyamban munkálsz míg fel nem ébredek,
hogy érezhessem magam nélküled holtnak.

Vizem után nyúlok remegő kezemmel,
oltanom kell szomját kiszáradt ajkamnak,
magamhoz térni így nehezemre esik,
mert félek, hogy akkor álmaim elhagynak.

Ott pedig olyan jó, látni vágyódásod,
tombolni benned azt a férfi őserőt,
hallani, ahogy a nevemet kiáltod,
érezni, hogy lángoló testünk összenőtt.

Nem gyújtottam lámpát, ne űzze el álmom,
a verejték lassan felszárad bőrömön,
visszafekszem mégis, lehunyom két szemem,
fantáziám felett, hiába őrködöm.

Nem hozott közelebb, nem érintettél meg,
jobb nekem, ha alszom, s amíg ott velem vagy,
mert ébren én neved hiába kiáltom,
nem jön rá válasz, csak kopog a hideg fagy.

2017.01. 16.

 

Mindig várlak

Mindig várlak, mint vékony jég a Napot,
hogy felolvaszd bennem a kételyeket,
felmelegíts, és ringjak hullámidon.

 

Fél kézzel

Fél kézzel foglak, hogy el tudj tőlem menni,
ha túl sok belőlem, vagy éppen túl kevés,
és most nem akarnál tovább velem lenni.

A tűz

 

Kevés a tüzet csak meggyújtanod,
őrizned, táplálnod kell a lángját,
izzítanod szürkülő parazsát,
raknod a fát, raknod, mint a máglyát.

 

Óvnod kell esőtől, széltől, hótól,
mert nélküle hideggé lesz telünk,
kihal a szó meglilut ajkunkról,
a fagy, a dér és jég marad velünk.

 

Először, amikor lángra lobbant,
erős fény csillant, és gyújtott tüzet,
vidáman futottál száraz ágért,
én óvtam, szítottam, nem volt szünet.

 

Magasra csapódott minden lángnyelv,
kergettük egymást a meleg körül,
együtt tápláltuk éjjel és nappal,
és fűtött kettőnket kívül-belül.

 

Nem éreztem soha fáradtságot,
nem nyomta vállam a rőzserakás,
de egyszer amikor hazaértem,
üresen várt rám a boldog lakás.

 

Tűzhelyünk mellett jöttedet vártam,
egyre-másra haltak el a lángok,
ha beléptél olajjal locsoltam,
de hiába, az épp hogy parázslott.

 

Nem hoztál semmit, hogy fellobbanjon,
inkább a takarók alá bújtál,
míg egy reggel arra ébresztett fel,
hogy minden érzés hamu és múlt már.

 

2016. 09.24.

 

 

 

Csókolj

 

Csókolj, harapj a nyakamba,
szédíts egészen magadba,
harapj a számba, ölelj még,
fogj, szoríts, hozz engem lázba.

 

 

Hová tűnik el

 

Hová tűntök időből kiszakadt órák,
reggelbe átcsúszott bódító éjszakák,
mikor testemet olyan érzés hatja át,
mintha erdőnyi hangyák futva hordanák,
a bizsergést benne, a kéjes zsibbadást.

 

Hová tűnik az a végtelen őserő,
mely tartani férfi izomból tör elő,
hogy magával ragadjon, mint viharszellő,
együtt-zuhanásba, amíg a nap feljő,
míg lelkünket nem éri el semmi felhő.

 

A vágymézes szavak hová csendesülnek,
vérbő ajkainkról merre menekülnek,
amíg újra majd fülünkbe települnek,
kiűzve más hangokat, összevegyülnek,
zenélni, dúdolni, zsongani kettőnknek.

 

Kábító illatod tőlem hova szökell,
ameddig bőrödről, ruhádról nem felel,
midőn szelídítesz, vagy épp vaddá teszel,
mikor csak nekem adsz és belőlem veszel,
egymásnak létezésünk hová tűnik el?

 

2016. 09. 18.

 

 

 

Két szerelem beszélget

 

Azt mondja a boldog a bánatosnak,
téged mindig bántottak, eltapostak,
csalódást okoztak és kihasználtak,
buta szerelem nem kellettél másnak?

 

A bánatos, távolra nézve szólalt,
te csak örülj, leheld a vidám sóhajt,
nevess, élvezd ki jól a pillanatot,
ragadj el, és örökíts minden napot.

 

Nem kell elragadnom, nekem adatott,
én kaptam folyókat, édent és Napot,
olthatatlan szomjam vérré változott,
táplálni szívem, mely sosem lesz halott.

 

Én köveket hordozok a lelkemen,
magányos, zordon sziklán van fekhelyem,
merre nem jár madár, bogár sem mászik,
esőtől, könnytől arcom folyton ázik.

 

Esőben futni jó, együtt szaladni,
könny folyjon a szemünkből, úgy kacagni,
szárnyalni, mint madár, légkönnyű térben,
vágy tüzét látni bogaram szemében.

 

Ő a mindenem akiért meghalnék,
annyira szeretem, mást nem akarnék.

 

Ő volt mindenem, akiért meghaltam,
annyira szerettem, mást nem akartam.

 

2016. 09. 14.

 

 

 

Elhidegülés

 

 

 

Volt idő, hogy forróság volt télen,
mosolyodtól olvadtak jégcsapok,
mások kabátban, sálban vacogtak,
de ránk semmilyen hideg sem hatott.

 

Úgy perzseltünk, de látod hideg lett,
fázik rajtam minden érintésed,
kigombolt ingben most mások járnak,
mibennünk megdermedt az igézet.

 

Hiába született a szavannákon,
honnét egykor forróságot hozott,
valami szellő felkapta a leplét,
és akkortól minden megváltozott.

 

Csodált varázsától megfosztottan,
nyúlt felém egy ismeretlen,
én meglepődve a változástól,
mozdulatnyikat hátrálni kezdtem.

 

Nem akartad, hogy meglássam titkod,
talán a szíved egy kicsit féltett,
jég volt szemedben, a kezed kihűlt,
kint tombol a nyár, de bennünk tél lett.

 

 

 

2016. 08. 27.

 

Hiányzol

 

Hol vagy, újabb magányos éjszakámon,
mikor szememre nem talál az álom,
hangod keresem, az arcod keresem,
kezed érintését , s nem érezhetem,
csak párnámon maradt illatod felel,
de az lélegzéskor kín a szívemen.

 

 

 

 

Ébredés

 

Függönyt mórikál a korai szellő,
besurran hozzám, végigsimít rajtam,
álmomból kelteget, neszel a város,
jó ez a nyugalom, szép ez a hajnal.

 

Mégis jobb lenne erős vállaidon,
ha testem jelezné rövid volt az éj,
tartani vágynánk foghatatlan percet,
mely röpke, de követi új szenvedély.

 

Visszhangba folyva felforralná vérünk,
s vörösen izzana bőrünkön a pír,
ahogy nap izzik fel meleget adva,
ilyenkor a szívünk is mindent kibír.

 

Mindkettőnk sokkal több erőre kapna,
ha együtt aludnánk, és veled kelnék,
hamis a nyugalom, hamis a hajnal,
inkább még álmodom, ahogy veled lennék.

 

2016. 08. 08.

 

 

 

Múlt szerelmek

 

Múlt szerelmek, régi arcok,
papíron már csak firkák, karcok,
mára mind egyformává szűntek,
szinte feledésbe merültek.

 

Néha-néha visszagondolok,
miért nem lehettünk boldogok,
megmaradva egészen máig,
vagy együtt, végig a halálig.

 

Micsoda tüzek, vágyak égtek,
hittük, véget soha nem érnek,
csak egy szó volt, ami hiányzott,
ha lelkem véresőben ázott.

 

Az a szó kimondatlan maradt,
a gondolat más után szaladt,
aki talán jobb, talán rosszabb,
de az új mindig magasztosabb.

 

Nagy érzések mind kifakultak,
idővel a közönybe fúltak,
habjával fedi a messzeség,
bár szerettem, ahogy soha még.

 

Emlékek, édes pillanatok,
meghitt órák, éjek és napok,
minden múlt szerelmek és arcok,
mára csak halvány firkák, karcok.

 

2016. 07. 28.

 

Jó lenne még

 

Jó lenne még érezni teljes szívű csókot,
ajkamnak cinkosától, ajkában fürdőzve,
ölelésben lennénk így kettesben elveszve,
szavakat nem várva, és nem várva bókot.

 

Jó lenne még látni a szempár ragyogását,
a miénket, ahogy egymásba feledkezve,
a mát tartják foglyul,de megtartják örökre,
és együtt várják napjuk utolsó nyugvását.

 

De jó lenne még egy szív minden vágyódását,
az összes csalódástól biztos helyre mentve,
menteni az enyémbe, hol lelhetne mennyre,
míg megállva nem verné végső dobbanását..

 

2015. 12. 18.

 

 

 

 Csak ennyit

 

 

 

Kékségét az égnek megosztanám veled,

 

szépségét a fénynek ragyogná a szemed,

 

mélységét tengernek megmutatnám neked,

 

rémségét a télnek feledhetné szived’.

 

 

 

Vágyadnak harmatát permeteznéd rajtam,

 

ajkadnak pamlagát simítaná ajkam,

 

szavadnak ánizsát hangolná a dallam,

 

karodnak vánkosát, csak ennyit akartam.

 

 

 

2015.06.21.

 

 

 

Csak egy szó

 

 

 

A szó hatalmas erővel dördül,

 

amikor vad düh, vagy félelem kiált,

 

mennyire lágy és csilingelő akkor,

 

ha mosolygó vidámság hatja át.

 

 

 

Szavak keringnek, táncolnak bennem,

 

zenél a szívem, én mégis hallgatok,

 

mennyei keringőt járnak lelkemben,

 

baba arcú, bájos kis angyalok.

 

 

 

Keres, kutat a tudatalattim,

 

kitárva hosszú távú memóriám,

 

létezik-e tökéletes szó arra,

 

amit mondani szeretne a szám.

 

 

 

Az érzések sokkal finomabbak,

 

érintésünk is jóval beszédesebb,

 

hogy írjam le betűkből kifaragva,

 

hisz a szónál nincsen veszélyesebb.

 

 

 

Megérted-e, mit jelent: szeretlek,

 

nem riaszt majd az egyszerű vallomás?

 

Csak egy szó, de engem nem ereszt el,

 

miatta nem kell kívüled senki más.

 

 

 

Tudnád-e, hogy mindig elengedlek,

 

elég ha én már régtől foglyod vagyok,

 

megtartottál, pedig nem is akartad,

 

hogy szerelmem láncán legyünk rabok.

 

 

 

Te beszélj, a hangodtól nem félek,

 

amit én írok, jobb, ha nem olvasod,

 

engem a szavak úgy is cserbenhagynak,

 

elég azt az egyet meghallanod.

 

 

 

2012. 08. 12.

 

 

 

 Amíg él a szerelem

 

 

 

Ne szajkózd folyton azt, hogy szeretsz,
de néha tégy említést róla,
ünnep legyen szívemnek e szó,
a legtisztább, szerelmes óda.

 

Ne akard, hogy tudja a világ,
halkan mondd, csak súgd a fülembe,
én ajkadhoz érintem a szám,
s így legyen kettőnknek elrejtve.

 

Ne félj attól, hogy majd véget ér,
mert minden szerelem mulandó,
ne is ígérd, ez örökké tart,
gyarló az ember és halandó.

 

Csak a most boldogságát érezd,
a ma percei még gazdagok,
míg szemünkben ragyognak kincseink,
a mi vagyonunk a legnagyobb.

 

Ne számold, ha kell is rám várnod,
sürgetni kár most a perceket,
mert kettőnké e csodás mámor,
s hiányom égeti lelkedet.

 

Amikor majd észre sem veszed,
hogy napok óta távol vagyok,
elég lesz akkor méricskélned,
szerelmed mikortól lett halott.

 

 

 

 

 

2012. 07. 19.

 

 

 

 

 

 

 Szeress!

 

 Csepegtesd nekem a szerelmed,
ne add az egészet, meg ne ölj,
egy cseppjétől már boldog lennék,
s neked e csepp lehet még öröm.

 

Mit számít tengernek egy pohár,
ha vesznek is vizéből vele,
a Nap sem vonja meg sugarát,
gyérebb eső sem hullik bele.

 

Látod, én nem kívánok sokat,
belőled a szívedet kérem,
s ha apránként nekem adod majd,
tiéd leszek érte egészen.

 

2012. 07. 18.

 

 

 

Szeretni akartam

 

 

 

Szeretni akartam, nem félni,

 

mertem még csöpp csodát remélni,

 

vágytam hangodon megnyugodni,

 

kérni nem kívántam, csak adni.

 

 

 

Nem akartam náladnál többet,

 

letörlöm az utolsó könnyet,

 

közös nevező nélkül törtet,

 

kerekre senki nem növelhet.

 

 

 

Szeretni akartam, nem sírni,

 

tudtam hitemmel benned bízni,

 

nem húsba vájni, csak ölelni,

 

s te akartál engem megölni.

 

 

 

Nem akartam látni a szörnyet,

 

ki lelkem kincseire törhet,

 

hogy besározza ott a földet...

 

összezárom inkább e könyvet.

 

 

 

2012. 04. 23.

 

 

 

 

Amíg nézlek

 

 

 

Belefészkelődöm lágy tekintetedbe,

 

biztonságot nyújtó, meleg ez a mélység,

 

gyengédséggel táplál, olyan sokatmondó,

 

mézédes szavakat rejt e néma szépség.

 

 

 

Hangok nélkül becéz, hív a végtelenbe,

 

a kozmosz fényei szemünkben ragyognak,

 

együttlebegésünk olyan andalító,

 

megnyílnak kapui égi távlatoknak.

 

 

 

Vágyódás és álmok egybekelnek benne,

 

velük lüktet a nagy, végtelen mindenség,

 

mi csak nézzük egymást, két kicsi halandó,

 

s közben eggyé válunk, mi és a teljesség.

 

 

 

2012. 03. 27.

 

 

 

Az évszak tévedése

 

 

 

A február sem szeret engem,

 

vagy nem is fog szeretni soha már,

 

magányomat magamra veszem,

 

és úgy lóg rajtam, mint egy bő kabát,

 

jelezvén, hogy hízhat még bele,

 

a szótlanságnak sok-sok reggele.

 

 

 

Sorsomnak így megadtam magam,

 

fehér zászlóm még ott az ágyamon,

 

harsonák most másfelé szólnak,

 

dobpergés hangja túl a sáncomon,

 

s ha benn valami mást akarna,

 

csak a realitás ejt zavarba.

 

 

 

Vannak magányra születettek,

 

kiknek szíve bár egész mást akar,

 

nem lelik meg a boldogságot,

 

olykor ezzel nyugtatgatom magam,

 

semmi értelme ezért sírni,

 

a telet így is ki lehet bírni.

 

 

 

Május lesz talán a hónapom,

 

ha reggelente madárdal kelt fel,

 

télen csak megfagyna sóhajom,

 

s februárban a jeges csók nem kel,

 

most nincs szerelmem ébredése,

 

s ez az évszak merő tévedése.

 

 

 

2012. 02. 19.

 

 

 

Néha a szív pöröl

 

 

 

Néha a szív pöröl önmagával,

 

mert oly’ könnyedén becsapható,

 

egy kedves szó édes mámorában,

 

gyanakvása gyorsan feloldható.

 

 

 

Befogadni egyre többet vágyik,

 

jóból az eleget nem ismeri,

 

szeretlekre vár kicsordulásig,

 

pitvarát örömmel telíteni

 

 

 

Dobbanása boldog lüktetéssel,

 

válaszol bent minden egyes szóra,

 

elhiszi, hogy nem jár büntetéssel,

 

hogy érzése nem lelhet csalóra.

 

 

 

Mégis, mégis csalódni kénytelen,

 

mert a szív sohasem tanítható,

 

életünk ha szürke és fénytelen,

 

a szeretlek szóval javítható.

 

 

 

Aztán újra csapdájába esünk,

 

mintha nem győztük volna kivárni,

 

megint boldog szerelmesek leszünk,

 

jobbat nem is akarunk kívánni.

 

 

 

Összedőlhetnek hidak előttünk,

 

elválaszthat a mérföldek sora,

 

éghetnek a lángnyelvek köröttünk,

 

vágyunk meghalni nem akar soha.

 

 

 

2012. 01. 03.

 

 

 

 

Vonzásban

 

 

 

Rejtély vagy nekem, kérdések halmaza,

 

ki nem mondott szavak gyűjteménye,

 

vibrál és cikáz, kérdőjelet rajzol,

 

megfejtést váró rejtvényed az égre.

 

 

 

Mágnes vagy nekem, drága Sinanshao,  

 

ösztönös vágyak ősi iránytűje,

 

hatalmas erőkkel vonzol magadhoz,

 

s darabokra törten hullok meződbe.

 

 

 

Tenger vagy nekem, bajjós és távoli,

 

kalandvágyamnak ismeretlen vize,

 

hullámaidban örökre veszhetek,

 

vagy partodon perzsel szerelmünk tüze.

 

 

 

Karmám vagy nekem, boldogságom álma,

 

most útnak indulok a fellegekbe,  

 

palackpostámat magam után hagyom,

 

ha túl messze jutnék el képzeletbe’.

 

 

 

2011. 10.  04.

 

 

 

Szerelmem ára

 

 

 

 

Ma semmi sem drága,

 

nagy a tét, de megadom érte,

 

bár szavakkal senki se kérte,

 

csak elfogadta, aki kapta,

 

ölelő karjába ragadta,

 

mohón kortyolta fel,

 

minden édes cseppjét,

 

és én csak adtam, és csak adtam,

 

tört fel belőlem a kevés még.

 

 

 

Eltűnt a valóság,

 

talán kedd, vagy talán a szombat,

 

nem érdekel, csak hogy velem vagy,

 

hol vagyunk, nem számít,

 

nem létezik, aki megállít.

 

mi volt tegnap? Ma van!

 

Ma vagy nekem, a holnap pedig

 

lényegtelen, s ha lesz számomra,

 

majd emlékezem, hogyan lett múlt,

 

az a röpke jelen,

 

az a csókjaidba olvadó,

 

édesded szerelem,

 

s ha éget majd a vágy,

 

vagy elfog a kínzó gyötrelem,

 

azt mondom, megérte!

 

ennyi volt a szerelmem ára,

 

többet is adtam volna érte.

 

 

 

1999. május 11.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Szerelem
Versek és prózák - © 2008 - 2024 - amoriana-versei.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat