Versek és prózák

Itt folytatom saját verseim közzétételét, melyet az amoriana.hupont.hu oldalamon kezdtem el

Téli fák

Csak a csontvázuk maradt, fekete kérgek,
mégis mutatják a télnek, hogy még élnek,
évgyűrűk karikáznak törzsükön belül,
ágaikon szunnyadó rügy még szenderül.

Várnak türelmesen, a ködfátyoluk nagy,
és dérből horgol rájuk csipkéket a fagy,
tündöklő fehéret, szebbnél szebb mintákkal,
varázslatosságuk vetekszik a nyárral.

Amikor a zöldnek minden árnyalatán,
táncot jár a Nap, és árnyat ad a platán,
mikor minden vidám, csordultig az élet,
s dús levelek közül szól a madár ének.

Most csend van, körbefon mindent a szürkeség,
nyirkos hidegben nem látszik a magas ég,
csak a fák, és valami édes, bús remény,
több egy karikával, de érkezik a fény.

Megcsillan a déren, és minden feketén,
melegséggel tölt fel, mint kályhákat a szén,
mert a téli fákon ott van az üzenet,
az élet nem áll meg, s éltet a szeretet.

2017. 01. 07.

 

Karácsony, karácsony!

 

Karácsony, karácsony kint vagy a faágon,

fagyosan fehérlő, csillogó tájon,

tűleveleken ragyogsz  a szobákban,

bent illatozol, szívünk templomában.

 

Karácsony, karácsony elhoztad nekünk,

hogy mi mindannyian megváltva legyünk,

örök tüzét gyújtva a szeretetnek,

lángjánál a fázók már melegednek.

 

Karácsony, karácsony békéd szerte szálljon,

fényed pompázzon a dermedt világon,

keltsd életre, mi szép az álmainkban,

adj édent nekünk, itt e földi honban!

 

2012. 12. 23.

Egy januári nap

 

Mintha a bűnbánat napja lenne,
minden komor, vezekléshez öltözött,
hamuszürkét vont reá az égbolt,
a látóhatár is közel költözött.

Öreg fa néz a többiek közül,
fekete ágai, mint holtak keze,
minden, minden most olyan szomorú,
lélekig hatol az elmúlás szele.

Fázik a kertben megmaradt pázsit,
várja, hogy megjöjjön a feloldozás,
gyenge szálacskáin dér virágzik,
és nem küld nyugalmat a levendulás.

Hideg van, s oly’ nyomasztó a látvány,
kedvetlen ember lép elő a ködből,
nyakát behúzva lehel ki párát,
lépte visszhangzik a megfagyott rögről.

Apró pöttyöcskék érkeznek fentről,
lassan ereszkednek, rendezetlenül,
egyre nagyobbak, sűrűbbek lesznek,
hull a hó, hull a hó rendületlenül.

Puha paplant terít le a földre,
gallyakat csiklandoz míg helyezkedik, 
a színek mind hócirmossá válnak,
s a Pilis majd fehéren emelkedik.

Téli ragyogás borít be mindent,
az öreg fa mostanra varázslatos,
kicsi cinke etetőre röppen,
pár óra telt, és minden csodálatos.

2012. 01. 18.

Decemberi szélvihar

 

Téli szél az éjsötétben,

éhes kéjjel körbe járt,

mérges hévvel fákat tépett,

sírt a kéreg, tört az ág.

 

Zúgott, bőgött őrült módon,

éles késsel ölt, kaszált,

háztetőket kérges kézzel,

rázta, zúzta nem lazsált.

 

Mélyre szállt, majd égbe kúszott,

szédült vágya frigybe zárt,

árva álmok félre bújtak,

rémült sóhaj fagyta át.

 

Fények távol táncot jártak,

kóbor ének lopva szállt,

félve nézett rá a bálra,

őrszemként a holdsugár.

 

2011. 12. 09.

 

 

Ablakomból nézem a telet

 

Ablakomból nézem a telet,
szemben erőmű füstöt ereget,
úgy úszik bele a szürkeségbe,
ahogy gondolat a feledésbe.

Hópihék kavarogva szállnak,
kezét mintha ráznák a szitásnak,
székemből már fel kellene állni,
lassan a kéményeket sem látni.

Istenem, most úgy haza mennék,
csalogat sok gyermekkori emlék,
de jó lenne kimenni a dombra,
onnan nézni hókendős falumra.

Csodálnám a fehérlő tájat,
menyasszonynak öltözködött fákat,
jó volna a cinkéket meglesni,
vagy mezőn szarvas nyomot keresni.

Szobámból nézem csak a telet,
varjak szállnak el a remiz felett,
közben kigyúltak az est fényei,
s aludni térnek a múlt képei.

 

 2010. 01. 31.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 6
Heti: 9
Havi: 7
Össz.: 23 646

Látogatottság növelés
Oldal: Tél
Versek és prózák - © 2008 - 2024 - amoriana-versei.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »