Versek és prózák

Itt több a fény, ott békésebb az est,
itt sok ember megy el egymás mellett,
falun köszönni senki nem volt rest,
Pesten egymásra nézni sem kellett.

Nehéz volt először közlekednem,
mert minden embert én kerülgettem,
mindig kitértem, beleszédültem,
így neveltek, így diktált az illem.

Megtanultam felvenni a ritmust,
együtt rohanni, hajszolt a város,
nem ismertem soha a luxust,
s maradtam tömegben is magányos.

Itt szaporodnak ismerős arcok,
de gondolatban falumban járok,
és megvívom minden nap a harcot,
mert valami másra, jobbra vágyok.

Vágyunk millióan Budapesten,
vágyik otthon az a pár száz ember,
együtt, ismerős és ismeretlen,
medrünkben, mint folyók és a tenger.

Megszoktam és már meg is szerettem,
most éppen Rákospalotát áldom,
mert egy időre helyem itt leltem,
mégis hazahord mindegyik álmom.

2017. 02. 19.