Versek és prózák

Itt folytatom saját verseim közzétételét, melyet az amoriana.hupont.hu oldalamon kezdtem el

 

A fürdőző Hold

Vágyott a Hold megfürödni,
tengervízre ereszkedni,
föléje kúszott csendesen,
nézte a tükrét kedvesen.

Fényét elnyújtotta rajta,
hullámokhoz ért a talpa,
aztán bokájáig merült,
szinte fogságába került.

Egyre lejjebb bátorkodott,
egész teste vágyakozott,
eltűnt térde, majd dereka,
nem látszott ki, csak a nyaka.

Hajnalra orráig bukott,
leste a felkelő Napot,
s feje búbját észrevéve,
leúszhatott végre mélyre.

2016. 08. 02.

 

Hamus az ég alja

 

Hamus az ég alja, a hegyek feketék,

most sűrű szürkeségbe öltözött  a kék,

vastag pelerinjét magára takarta,

Újpestnél a napfény, nem kacsint át rajta.

 

Semmi zöld, semmi részegedett sárgák,

távolban az erdőt szemeim nem látják,

egy nyárutói festmény ecsetvonása,

ennyi csak a Gugger, és a többi társa.

 

Kifeszített vásznon elkeresztelt emlék,

itt ülök és nézem, ahelyett, hogy mennék,

de  a tizediknek ez egy nagy  varázsa,

szobámból tekintek minden alkotásra.

 

Még a borongósak, sötétek látszanak,

de tudom, a fények egymással játszanak,

és jön majd a nyugvó Nap édes ragyogása,

hogy kiéleződjön a hegyek vonása.

 

Ma, vagy majd holnap, a mester dönt felettünk,

mind azt nézhetjük, amit kiérdemeltünk,

de ahhoz, hogy az ember a szépet lássa,

béke kell a szívnek, s lelkek javulása.

 

2014. 08. 21. 

 
 
A Duna átlépte partjait

A Duna csak duzzad jó öreg medrébe',
túlcsordulva rajta partjait átlépte,
de nem háborogva, csendben emelkedett,
elnyújtotta magát mindkét rakpart felett.
 
Emberek figyelik jártukban-keltükben,
fényképező, mobil kattant a kezükben,
másfelé zsákokból építik a gátat,
tízezrek küzdenek, hol a folyó áradt.

Árvízi hajósok gumicsónakokban,
eleveznek lassan saját utcájukban,
a Lupa-szigeten háztetők kémlelnek,
ajtók és ablakok vízbe temetkeztek.

Az Erzsébet-híd táján én is megálltam,
arra vitt a dolgom, kicsit elméláztam,
meddig emelkedik baja az embernek,
s ha levonul az ár haza hányan mennek...

2013. 06. 10.

 

 

Csönd ölelt

 

Orfűn ültem a tó partján,

körbefont a csupa zöld,

szellőn hintázgatott a nád,

csönd ölelt, a puha csönd.

 

Elszakadt a Nap gyöngysora,

s mind a tóra potyogott,

káprázatos ezüst fénnyel,

a víz tükrén ragyogott.

 

Mozdulatlan volt e bársony,

moha színű és feszes,

csipkehullám terült rajta,

sejtelmesen oly’ nemes.

 

Itt-ott gyémánt csillogással

tündökölt az alkonyat,

ültem Orfűn a tó partján

s elrabolt a hangulat.

 

2011. 07. 12.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 6
Heti: 11
Havi: 9
Össz.: 23 648

Látogatottság növelés
Oldal: Természet
Versek és prózák - © 2008 - 2024 - amoriana-versei.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »